Köszöntő

Tisztelettel üdvözöllek benneteket az akvarisztikatörténet internetes világában. Ismerjétek meg az akvarisztika történetét, a régi felszereléseket, a régi akvaristákat, akváriumegyesületeket. Megígérem, hogy – akik érdeklődnek a téma iránt – nem fognak csalódni! Jó nosztalgiázást kívánok!

image

Akvárium Múzeum

Az Akvárium Múzeum üdvözli minden kedves látogatóját! Örömmel tölt el, hogy meglátogatod az Akvárium Múzeumot! A termekben az akvarisztika, főként a magyar akvarisztika történetéből láthattok érdekességeket. Kellemes időtöltést, jó nosztalgiázást kívánok!.
Felajánlás az akvárium múzeum részére


image

Irodalomjegyzék

Az irodalomjegyzék menü alatt megtekintheted a Magyarországon eddig megjelent akvarisztikai és az akvarisztikához szorosan kapcsolódó könyvek szinte teljes felsorolását, borítóikkal együtt. Ahol lehetett egyéb adatok, információk is fel vannak tüntetve. Nézz vissza később is, hiszen a lista folyamtosan bővül.

image

Ajánló

Megjelent az új könyvem. Érdeklődni, megrendelni lehet! 404 oldalon az akvarisztika története,a magyar akvarisztika arcképcsarnoka, Aquarium Múzeum, eseménynaptár, nyilvános akváriumok, irodalmi ajánló, és számtalan egyéb érdekesség az akvarisztika történetének világából. A téma iránt érdeklődőknek ez egy különleges ajánlat!

image

Az akvarista etika



Nemrégen múlt száz éve, hogy Emil Adolf Rossmässler a Gartenlaube hasábjain először vetette meg az alapját az egész világra kiterjedő, folyton szélesedő mozgalomnak, az akvarisztikának. Az akváriummal foglalkozók neve „akvarista", 40—50 évvel ezelőtt igencsak szűk körben ismert fogalom. Ma világszerte, Moszkvától New Yorkig, Stockholmtól Szingapúrig száz­ezrek vallják magukat akvaristáknak. A név köztudatba ment. Az akvaristáknak világ­szövetségük van. A vízkémia megismerése óriás léptekkel vitte előre az akvarisztika ügyét és a világ akvaristáinak a sajtó útján közkinccsé tett tapasztalatai lehetővé teszik, hogy úgyszólván valamennyi akváriumba kerülő hal és növény tartása és szaporítása megoldott feladattá váljon. E pár szóból is világosan érthető az, hogy az akvarista kedvtelésével, tudásával, sikereivel vagy kudarcaival nem fordulhat befelé, mert minden újabb eredmény csak a világ összes akvaristáinak tapasztalatain és gyakorlati eredményein épülhet fel. Ha pedig a világ akvaristáinak összefogására, együttműkö­désére szükség van, mi sem természetesebb annál, hogy egy ország, egy város vagy egyesület akvaristáinak a legszorosabb együttműködéssel kell dolgozniok. Ter­mészetesen ennek az együttműködésnek szilárd erkölcsi alapokon kell nyugodni, más szóval van egy íratlan szabály, melyet minden becsületes akvaristának be kell tartani és ez az akvarista etika. Körvonalazzuk tehát, melyek is azok az erkölcsi szabályok, melyek betartása nélkül nincs igazi akvarista.

1. Az akvarista tudását, tapasztalatait közreadja. Itt gondoljon minden akvarista arra, hogy ő is az elődök tapasztalatain nevelkedett és vajon elérhette volna-e sikereit, ha az elődök nem rakják le az akvarisztika alapjait.

2. A becsületes akvarista sohasem hozhat forgalomba olyan állatokat, amelyeknél a betegségnek (ichthyophonus, plistophora, Stb.) a legkisebb gyanúját is észleli. Egy ország egész akvarista társadalma elleni merényletnek lehet tekinteni, ha valaki merő kapzsiságból beteg állatokkal fertőzi meg az ország állományát. Az ilyen járvány a legtöbb esetben magára az elindítóra is visszahat. Vonatkozik ez természetesen a kereskedőkre is. Nem tételezem fel egyik kereskedőről sem, hogy tudatosan adna el beteg halakat, de nem vagyok biztos afelől, hogy betartják-e a karantén szabályait. Elismerem, ez nem könnyű dolog. Hetekig vagy sokszor még hosszabb ideig szeparáltan tartani az állatokat és nem adni el belőlük. Van azonban egy ennél kényelmesebb és járhatóbb út is. Csak abszolút megbízható tenyésztőtől szabad vásárolni. Még akkor is, ha az ún. autszeiderektől való előnyösebb vásárlás nagyobb profittal kecsegtet. Gon­doljunk arra, hogy a hal valóban bizalmi cikk és a csak egy esetben is beteg halakat vásárló vevőt feltétlenül elveszti a keres­kedő, de ez még a kisebbik baj, a nagyobb baj akkor következik be, ha a vásárolt beteg hal okozta fertőzés folytán az akvá­rium egész állománya kipusztul és emiatt az akvárium is a padlásra kerül.

3. Egy másik jelenség, amivel szintén gyakran találkozunk az, hogy bizonyos időszakokban egyik vagy másik halfajból túltermelés mutatkozik. Ilyenkor a sok fáradsággal és költséggel tenyésztett halak még olcsó áron is alig találnak vevőre. Mi tehát ilyenkor a teendő? A tenyésztő tenyésszen tervszerűen. Ne szaporítson egyes fajtákat nyakló nélkül, melyeknek értékesítése eleve kilátástalan. A túlszapo-rulatot ne igyekezzék mindenképpen (áron alul is) piacra dobni, inkább ajándékozza olyanoknak, akik a halakat nem tudnák megfizetni, vagy kezdőknek, akik az aján­dékhal nélkül talán sohasem válnának akvaristákká. A kereskedők felé annyit, hogy ne a legolcsóbban ajánlott, de a leg­jobb minőségű állatokat igyekezzenek fel­vásárolni. Ez a legbiztosabb útja annak, hogy országunk halállománya minőségileg kiválóvá váljon. Szögezzük le egyszer s mindenkorra, hogy az akvarisztika semmi körülmények között sem lehet kizárólag üzleti vállalkozás. Aki azzal a célzattal fog hozzá, a díszhalak tenyésztéséhez, hogy abból busás profitra tegyen szert, sohasem lehet igazi akvarista. Az igazi akvarista valójában a nemes kedv­telésben folytonosan megújuló szépségekért, az elérhető újabb sikerek sportszerű küz­delemben elnyerhető babérjaiért harcol, illetve akvarizál, nem pedig azért, hogy azzal fő- vagy mellékjövedelmet biztosítson magának. Ilyen halkufárok ideig-óráig akvarista mezben garázdálkodhatnak az igazi akvaristák között, de szerencsére nem hosszú ideig, mert előbb vagy utóbb kihul­lanak onnan. Egy üzletileg rosszabb esz­tendő s máris felhagynak a „mesterséggel”.

Nem akvaristák, nincs bennük akvarista kitartás, nem szeretik szenvedélyesen a természetet. Ilyen körülmények között fel­merül a kérdés, összeegyeztethető-e az akvarista etikával az, hogy valaki az általa tenyésztett halakat vagy növényeket pén­zért értékesítse? Hogy ezt a kérdést eldönt­hessük, feltétlenül mérlegelnünk kell azokat a költségeket, melyek az akvarizálásnál jelentkeznek, ha több vagy kevesebb me­dencét üzemben tartva díszhalakat tenyész­tünk. Ilyen költségek a fűtés, a világítás, a haleleség, a sokszor rendkívül nehezen beszerezhető import állatok ára, a többi berendezési tárgy, egyéb felszerelések és tenyésztőnél igen sokszor még a.víz költ­sége is. Nos hát mondjuk meg, hogy ezek bizony sokszor igen jelentékeny összeget tesznek ki. Az amatőr akvarista legtöbbször nincs abban a helyzetben, hogy ezeket a költségeket keresetéből fedezze. Ebben az esetben egy percig sem lehet kétséges, hogy az akvaristának joga van ahhoz, hogy szaporulatát értékesítse és ezáltal felmerült kiadásainak kisebb vagy nagyobb hányada megtérüljön. Ugyebár senkinek sem jut eszébe kétségbe vonnia pár száz négyszög­öles gyümölcsös tulajdonosának ama jogát, hogy a termelt gyümölcsöt a piacra vigye? Az akvarista helyzete hasonló. Nem profit­szerzésből, de kiadásai csökkentése céljára értékesíti halait. Hogy hol van a határ az akvarista és a haltenyésztő között, az az alantiakból körvonalozható. Nem a rendelke­zésére álló medencék vagy halak mennyi­sége szabja meg azt, hogy valaki, melyik kategóriába tartozik, hanem az, hogy mi­lyen célkitűzéssel dolgozik. Az a tenyésztő, aki az anyagi hasznot tartja szem előtt, az legfőképpen azokat az állatokat fogja te­nyészteni, melyeknek szaporítása a leg­nagyobb bevételt biztosítja. Nem foglal­kozik olyan halak tenyésztésével, melyekből a piac keveset vesz fel, tehát egész tényke­dését a profitszerzés motiválja. Ezzel szem­ben az igazi akvarista a nehezen elérhető célok megvalósításáért küzd, közömbös részére, az, hogy egy-egy újabban szapo­rított halfaj mennyi üzleti lehetőséget rejt magában.' Befejezésül még annyit, hogy minden igaz, magát akvaristának valló tenyésztőnek a fentieken túlmenően az is kötelessége legyen, hogy á már tenyésztett fajok tenyész­tését fenntartsa még akkor is, ha ez nem jelent üzleti forgalmat. Mi, magyar akva­risták minden egyes már azelőtt tenyész­tett, de azután kiveszett halfajjal szegé­nyebbek, s minden újabban bevezetett fajjal gazdagabbak leszünk. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat akvarista szakkörei ebben a szellemben dolgozzanak és legye­nek szigorú őrei az akvarista etikának.

Hankovszky Dezső (megjelent a Búvár 1961/1 számában)



A magyar akvarista tizenöt parancsolata



Szeresd akváriumi állataidat, és növényeidet.
Ha valamit nem tudsz, kérdezz, és kérd tapasztalt akvarista barátaid segítségét!
Akváriumodat lelkiismeretesen gondozd, halaidat lelkiismeretesen tápláld, ügyelve arra, hogy ne éhezzenek, ne hízzanak el!
Halat csak megbízható helyről vásárolj, sose adj el beteg, legyengült, sérült halat!
Ha lehetséges csak hazai akvaristák által tenyésztett állatokat vásárolj, ha így nem tudod beszerezni az áhított állatokat, csak akkor vegyél külföldi tenyészetből.
Amennyiben lehetséges ne vásárolj a természetből befogott fajokat. Így véded a természetet!
Méreggel befogott állatokat akkor se vásárolj, ha máshonnan nem tudod beszerezni!
Ne tarts olyan fajokat, melyek védelem alá tartoznak!
Vegyszereket ne használj feleslegesen!
Ne keresztezz más fajú halakat!
Feleslegessé vált halaidat, növényeidet – ha nem tudod eladni – ne engedd el a természetben, hanem add oda rászoruló akvarista társaidnak!
Törekedj arra, hogy akvarista tudásodat folyamatosan fejleszd!
Olvass szakirodalmat, hogy megismerkedhess az akvarisztika új eredményeivel, az új fajokkal!
Vegyél részt akvarisztikai kirándulásokon, gyűjtő utakon! Ezekre vidd el családodat, szerettesd meg velük az akvarisztikát és ezáltal a természetet!
Szerezz akvarista barátokat, és oszt meg velük tudásod, tapasztalatod!
Akvarisztikai tevékenységeddel ne zavarj másokat!