Köszöntő

Tisztelettel üdvözöllek benneteket az akvarisztikatörténet internetes világában. Ismerjétek meg az akvarisztika történetét, a régi felszereléseket, a régi akvaristákat, akváriumegyesületeket. Megígérem, hogy – akik érdeklődnek a téma iránt – nem fognak csalódni! Jó nosztalgiázást kívánok!

image

Akvárium Múzeum

Az Akvárium Múzeum üdvözli minden kedves látogatóját! Örömmel tölt el, hogy meglátogatod az Akvárium Múzeumot! A termekben az akvarisztika, főként a magyar akvarisztika történetéből láthattok érdekességeket. Kellemes időtöltést, jó nosztalgiázást kívánok!.
Felajánlás az akvárium múzeum részére


image

Irodalomjegyzék

Az irodalomjegyzék menü alatt megtekintheted a Magyarországon eddig megjelent akvarisztikai és az akvarisztikához szorosan kapcsolódó könyvek szinte teljes felsorolását, borítóikkal együtt. Ahol lehetett egyéb adatok, információk is fel vannak tüntetve. Nézz vissza később is, hiszen a lista folyamtosan bővül.

image

Figyelem



Minden amit a magyar akvarisztikatörténetrő tudni minden akvaristának!

image

Régimódi akvarisztika



Hogyan akvarizáltak a nagyöregek a hőskorban, amikor még szinte nem volt akváriumtechnika.

image

Élősarok



Az élősarok nagyon divatos volt a régebbi időkben. Ma már kevés otthonban találkozunk vele, pedig szép színfoltja lehetne a lakásoknak.

image

A Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesület története 1912—1937



Régen volt 1912. Ebben az időben élte kora gyermekkorát a magyar akvarisztika. Oly annyira, hogy a legtöbb ember azt sem tudta, hogy mit jelent ez a szó, és ha tudta is, azt már bizonyosan nem tudta, hogy mi fán is terem az a tevékenység, amit akvarisztikának neveznek. A másik nagy hiányosság volt, hogy azon kevesek, akik ismerték, és művelték is e csendes élvezeteket nyújtó tevékenységet, nem tudtak egymásról, nem beszélhették meg tapasztalataikat, nem csere-berélhettek, egyáltalán csakis saját magukra voltak utalva. Abban az időben díszhalakat Budapesten nem lehetett vásárolni ezért Kellner (Kara) Jenő hivatalnok a nyári szabadságai alatt egy-egy hétre Bécsbe látogatott feleségével, aki szintén nagy állatbarát volt, és itt, a Findeis, valamint a Krebs és Panesch cégénél vásárolta meg halait. Tőlük érdeklődött olyan budapesti illetőségű emberek után, akik szintén e cégeknél vásároltak maguknak halakat. Innen tudta meg a Budapesten élő akvaristák címét.
Közben megismerkedett Sztehló Norberttel, aki egy banknak, nevezetesen a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak volt az igazgatója. Az igazgató úr is olyan gondokkal küzdött, hogy nem ismert egyetlen budapesti akvaristát sem, így nem tudta senkivel megosztani tapasztalatait, nem tudott senkivel egy jót beszélgetni az akvarisztikáról, ezért pár dologban nagy hibákat vétett. Kara Jenő elszánta magát, mint egy térítő, igyekezett Budán minél szélesebb körben terjeszteni az akvarisztikát. Ekkor érlelődött meg az a gondolat, hogy a budapesti akvaristákat egy egyesületbe kell összehozni. Ezt az ötletet Sztelhó Norbert is nagymértékben támogatta. Hamarosan megterveztek egy kis meghívót és meghívtak pár embert egy kis összejövetelre, Budára a Luneberg-féle Víziló (tréfásan Jónásnak nevezett) nevű vendéglőbe. Ezen a helyen komoly akvarista ismeretségek szövődtek. Kellner Jenő, Konta Rezső, Hendrich Károly, Kürthy György, Quoilin Rezső, Fritsch Emil, Medveczky Ede, és a többiek nagy vehemenciával cserélték ki akvarisztikai tapasztalataikat. Ezekre az összejövetelekre a Budán tartózkodó külföldi akvaristák is eljöttek. Így volt jelen a berlini Scholze és Pötschke cég egyik tulajdonosa Scholze úr, és Krebs Arnold is, akiktől a magyar akvaristák igen sokat tanultak.
Ekkor már végérvényesen eltökéltek voltak abban a tekintetben, hogy megalakítják az egyesületet. Megalkották az alapszabályt és 1912-ben elkezdték működésüket. 1912. június 17-én a Budapesti Aquarium és Tárrárium Egyesület hivatalos ülést tartott a Rábel-féle vendéglő különtermében (Bp., Pauler u. 3.) A Lendl Adolf által irányított egyesület vezetősége bejelenti, hogy a Belügyminisztérium a beadott alapszabályok tervezetét módosítás után elfogadta, így az egyesület már hivatalosan is bejegyeztetett.

A Vízilovat felváltotta a pár gyűlés erejéig a Belvárosi Kávéház különterme, amit szintén hamar kinőttek, így újabb hely után kellett nézni. Visszatértek hát a Rábel vendéglőbe, hogy azután tovább menjenek az Arany János utca 6 alatt lévő Mayer-féle vendéglőbe, ahol is véglegesen lehorgonyoztak. A valódi egyesületi élet aztán ezen a helyen teljesedett ki, hiszen a jó koszt és a jó sör mellett még nagyobb öröm volt beszélgetni az akvarisztikáról. Minden egyes összejövetelre a tagok teljes létszámban eljöttek. Ezeken a találkozókon néha hal- és növénysorsolást is tartottak, fokozva ezzel, az amúgy kitűnő hangulatot. Visszatértek a régi módszerhez és a külföldi kereskedőktől bekérték azok címeit, akik náluk vásároltak, és ezeket értesítették az összejövetelek időpontjáról (megjegyzem, hogy akkor a kereskedők nem utasították el adatvédelmi okokra való hivatkozással ezt, de akkor az egy sokkal jobb és szebb világ volt). Olyan hölgyeket és urakat is meghívtak, akik sohasem akvarizáltak, de az összejöveteleken annyira felkeltették érdeklődésüket a halhobbi iránt, hogy ők is belevágtak. Ez idő tájt lépett be az egyesületbe (Bácsszentiváni) Michailovits György, Büttner Miklós, Monaszterly Sándor, Spitz János Ferenc, Dorner Aurél - aki 1938-ban már pénzügyi államtitkár lett.

1913-ban kialakult az egyesület tisztikara is: Lendl Adolf elnök; Sztehló Norbert ügyvezető elnök; Medveczky Ede alelnök; Kellner (Kara) Jenő titkár; Michailovits György jegyző; Dr. Piuvsich Oszkár ügyész; Csillery András pénztáros; Blaschka Ferenc gazda; Kürthy György, Konta Rezső, Fritsch Emil, Quoilin Rezső, Auer Károly választmányi tagok. Sikerült szépen stabilizálni az egyesület anyagi helyzetét is. A jó gazdálkodás következtében, annak ellenére, hogy a tagdíj viszonylag csekély volt két év leforgása alatt már 240 kötetes könyvtárral és saját vetítőgéppel is rendelkezetek. Ez utóbbit Kara Jenő ajándékozta az egyesületnek.
„Az alapító tag 50 pengő beszolgáltatására van kötelezve, melynek felhasználása felett a választmány dönt. Minden rendes tag tartozik egy és mindenkorra 2 pengő felvételi és évente 3 pengő tagsági díjat az egyesület pénztárába befizetni. Tiszteletbeli tag tagsági díjat nem fizet, pártoló tag évi 2 pengő tagsági díjat fizet.” (idézet az alapszabályból)


Sokat mentek kirándulni a lágymányosi vizekhez és a Rómaifürdőhöz, ahonnan a dúsan termő Vallisneriákból gyűjtöttek. Ekkor az egyesületnek 60 tagja volt már, de ekkor szomorú napok jöttek. 1914-ben kitört az első nagy háború. Az egyesület tagjainak túlnyomó (kilenctizede) többsége bevonult katonának, ezáltal az egyesületi élet teljesen megbénult. A háború első évében sajnálatosan elhunyt az egyesület első ügyvezető alelnöke Stehló Róbert. A háborúból visszatérő tagok az egyesületnek még az írmagját sem találták, hiszen a vörös terror alatt, az összes könyv, a szertár egyszerűen eltűnt a kommunistáknál. A tomboló proletárdiktatúra alatt semmiféle egyesületi tevékenységet folytatni, összejövetelekre járni nem lehetett, páran azért néha összejártak. Akkortájt került az egyesület köreibe Vizer Vilmos (Pécs, 1873. nov. 18. - Bp., 1945. márc. 15.) akkori MÁK (Magyar Általános Kőszénbánya) főtanácsos, és az Ő lelkesítésére kezdett ismét döcögni a magyar akvarisztika szekere

1920-ban a Három-veréb étterem különhelyiségében, mely a Fő utcában volt, újra megalakult az egyesület. Elnöknek Vizer Vilmost főbányatanácsost választották meg. Sok munkával sikerült az egyesületet feléleszteni, oly annyira, hogy 1923-ra más 66 tagot számláltak, és a kommunisták által eltüntetett könyvtár helyén már egy 260 kötetes gyűjteménnyel rendelkeztek. 1922-ben az Állatkert megnyitotta édesvízi akváriumát is, mert addig tengeri akváriumok voltak bemutatva (Balás Mihály 1938 után). Létesítésében és egyáltalán, megteremtésében az egyesületnek oroszlán része volt, hiszen Auer Károly, állatkerti főfelügyelő - egyesületi tag - felkérésére a tagok munkájukat és gazdag tapasztalataikat, tudásukat bocsátották az Állatkert rendelkezésére. Ezért a Székesfőváros vezetésétől meleg hangú dicséretet is kaptak. Az egyesület ebben az időben élte reneszánszát. A lüktető klubélet volt tapasztalható az egyesületi összejöveteleken. Ebben a hangulatban érkezett el a tíz éves fennállás! Ezt díszes jubiláris közgyűléssel ünnepelték meg. Közben egyre szorosabb kapcsolat alakult ki a Természettudományi Társulattal. A könyvpiacon megjelent az első igazán népszerű akvarisztikai segédkönyv, melyet az egyesület egyik életre hívója, titkára Kellner (Kara) Jenő írt (A szobaaquarium, 1924). Eközben az egyesület vezetését Dr. Gróh Endre főorvos vette át, aki különféle kulturális feladatok mellett nagyon jó hangulatú összejöveteleket szervezett. Voltak nagy kirándulások (ahogy a korabeliek fogalmaztak: exkurziók) a Rómaifürdőhöz, vagy a Császárfürdő hőforrásaihoz, ahol a résztvevők elláthatták magukat növényekkel és szükség szerint csigákkal is. Sajnos az általános depresszió, amely sújtotta a gazdaságot az egyesületi életre is rátelepedett. A korábbi pezsgő, vidám klubéletet a kilátástalanság és az érdektelenség váltotta fel, az egyre gondterheltebb arcú tagok el-elmaradoztak az összejövetelekről. A gyorsan növekvő drágaság, a jövedelemcsökkenés és a létbizonytalanság nem engedte meg, hogy kedvtelésükre is áldozzanak az emberek. Ezeken a gondokon az egyesületi vezetés segíteni nem tudott. Egyesek nem bírták el a rájuk nehezedő anyagi terheket és felfüggesztették akvarista tevékenységüket és egyesületi részvételüket. Azonban még így is maradtak páran, akik továbbra is rendületlenül űzték tovább az akvarisztikát.

1932-ben Büttner Miklós nyugállományú államtitkár került az egyesület élére. Az 1932-es év szintén jubilleumi év volt, mert ekkor ünnepelte az egyesület 20 éves fennállását. A jubiláris díszközgyűlésen nagy számban jelent meg a szép és előkelő közönség, és kitűnő előadások hangzottak el. 1933-ban Bácsszentiváni Michailovits György nyugalmazott huszárkapitány lett az elnök. Nagy odaadással igyekezett az egyesületi életet feléleszteni. Körlevelei hatására nemcsak sok új tagot sikerült verbuválnia, ha nem tudósokat, „szakférfiakat” is sikerült megnyernie az előadásokra, és erősen szorgalmazta egy magyar nyelvű akvarisztikai szaklap létrehozását. Ez a lap lett később „Az akvárium”, mely 1937-ben jelent meg Jakab László szerkesztésében és Michailovits György főmunkatárs közreműködésével, és legjobb ismereteim szerint 1938 decemberéig működött. 1934-ben Dr. Hojnos Rezső főreáliskolai tanár került az elnöki székbe. Pedagógus lévén a természet szeretetére, ápolására összpontosítva igyekezett az akkori ifjúság lelkéhez hozzáférni, ezáltal megalapozni az akvaristák következő nemzedékét. Segítségével, és közbenjárására az egyesület abban az időben a Horánszky utcai főreáliskolában, illetve annak kémiai előadótermében tartotta minden harmadik csütörtökön tudományos előadásait és vitaestjeit. Itt sok segédeszköz állt a rendelkezésre: vetítőgép, filmvetítő, epidieskóp. Nemsokára itt lett az új helye az egyesület könyvtárának is. A főreáliskola által az egyesület egy bázist kapott ahonnan ismét intenzívebben kifejthette az akvarisztika ápolását, terjesztését. 1936. február 20-i keltezéssel ellátott alapszabályt a Magyar Királyi Belügyminisztérium két pontban történt módosítás után hivatalosan láttamozta. Ennek dátuma 1937. október 23. Ennek alapján még ez évben ez az alapszabály nyomdai úton sokszorosítva lett a Springer nyomda (VII. Bethlen Gábor u. 33.) kivitelezésében.