Köszöntő

Tisztelettel üdvözöllek benneteket az akvarisztikatörténet internetes világában. Ismerjétek meg az akvarisztika történetét, a régi felszereléseket, a régi akvaristákat, akváriumegyesületeket. Megígérem, hogy – akik érdeklődnek a téma iránt – nem fognak csalódni! Jó nosztalgiázást kívánok!

image

Akvárium Múzeum

Az Akvárium Múzeum üdvözli minden kedves látogatóját! Örömmel tölt el, hogy meglátogatod az Akvárium Múzeumot! A termekben az akvarisztika, főként a magyar akvarisztika történetéből láthattok érdekességeket. Kellemes időtöltést, jó nosztalgiázást kívánok!.
Felajánlás az akvárium múzeum részére


image

Irodalomjegyzék

Az irodalomjegyzék menü alatt megtekintheted a Magyarországon eddig megjelent akvarisztikai és az akvarisztikához szorosan kapcsolódó könyvek szinte teljes felsorolását, borítóikkal együtt. Ahol lehetett egyéb adatok, információk is fel vannak tüntetve. Nézz vissza később is, hiszen a lista folyamtosan bővül.

image

Ajánló

Vigyázzatok magatokra, mert más nem fog! Használjon mindenki védőfelszerelést. Kerüljétek egy ideig mindenki társaságát!

image

Miért Xiphophorus hellerinek nevezték el a mexikói kardfarkú halat?



Amikor komolyabb ismertetést olvasunk a minden akvarista számára ismert, és sok kezdő akvarista első halaként számon tartott mexikói kardfarkú halról, vagy, ahogy a hazai szakzsargonban nevezni szokták, a szifóról, már legtöbbször a címben, de legalábbis a cikk első soraiban a következőket olvashatjuk: Xiphophorus helleri (Haeckel 1848). Nézzük meg, mit jelent ez. Kérem szépen ez a tudományos név a magyar akvarisztika történek egy nagyszerű eseményét takarja, hiszen a hal a tudományos nevét az anyai ágon magyar származású megtalálójáról, felfedezőjéről kapta. Úgy hívták, hogy Heller Károly.

Magáról a halról most nem írok, hiszen a hazai akvarisztikai irodalomban kitűnő leírásokat lehet olvasni róla. Talán a történetéről annyit, hogy Európába egy Siggelkow nevű ismert hamburgi kereskedőn keresztül jutott el 1909-ben egyetlen nőstény egyed, majd fél évre rá sikerült egy hím példányt is behozatni Németországba. Ekkorra azonban már Paul Matte lankwitzi tenyészetének is sikerült beszereznie a szifó mindkét nemét. Hogy melyikük is szaporította először, az élénk vita tárgya volt és talán még ma is az. A halak ára kezdetben igen magas volt, de szaporaságának köszönhetően rövid alatt lecsökkent és már hazánkban is hozzá lehetett jutni páronként 5-6 koronáért. De térjünk vissza a hal felfedezésének történetéhez. 1840-ben az Osztrák-Magyar monarchia kormányzata megbízást adott, hogy Heller Károly a fiatal botanikus utazzon el Mexikóba, ahol a Monarchia füvészkertjeinek különféle orchidea-fajokat gyűjtsön be. Kutatásait a Veracruz fennsíkon kezdte el. Erről naplójában számol be: „A táj csodálatos: a 3200 méteres Orizaba gerincén örök hó csillog, de lentebb a trópusok sokszínű zöldje izzik lélegzetelállító pompában. És úton-útfélen eddig még nem látott növényi csodák virítanak a párás trópusi szélben. Száz és száz ismeretlen faja a különféle színű orchideáknak; szanaszét és mégis tökéletes rendben, mint egy végtelenre méretezett botanikus kertben (…)” Heller lelkesen munkához látott, aminek eredménye képen számtalan sok ­­– addig ismeretlen – növényfajt fedezett fel, írt le a tudomány számára, amivel világhírűvé vált, azonban igazi népszerűségét a mexikói karfarkú hal megtalálásának, vagyis a véletlennek köszönheti. Ahogyan a többi napon is, aznapi gyűjtését az Orizaba nevű városban lévő szállására vitte, hogy a begyűjtött növényeket leírja, meghatározza. Nagyon kimerült volt, ezért elment egy kicsit sétálni, kedvenc kirándulóhelyére egy közeli tisztásra, ami a városhoz közel volt. Az árnyékot adó fák alatt üldögélt a tó partján, és teljesen belefedezett a kristálytiszta víz látványába. De ezen az estén a part mellett néhány aprócska halat pillantott meg, csodaszép karcsúak; pompás úszók. A halak nagyon virgoncak voltak, emelkedtek, majd mélyebbre úsztak, szinte játszottak egymással. Tökéletesen úsztak hátrafelé is. A kora esti trópusi nap fényénél színük csodálatosan csillogott. Hellert egyik-másikuk, kis vízi lovagokra emlékeztette, miközben nagyon szépen körbeúszkálták testesebb társaikat, rózsaszín hátúszójuk, mint valami bokréta látszott a tiszta vízben. De a legérdekesebb az volt, hogy ezek a „lovagok” kardot viseltek. Hosszú, szép kardot. Az egész látvány annyira komikus volt, hogy Heller felkacagott. Másnap kis hálóval ment az előző napi helyre, ahol korábban a halakat észrevette. Ezen az estén egy kis halat tudott kifogni és gyűjtőedényében szállására vinni, sajnálatosan egy olyan egyedet, aminek nem volt kardja, és egyáltalán nem volt karcsú sem. Eljött a reggel, és Heller nem hitte el, amit látott. Az üvegedényben az előző napi hal helyett 22 darabot látott. Nem lehetett más magyarázat, mintsem az, hogy a halak az éjszaka jöttek a világra. De a dologban az volt a legérdekesebb, hogy a kis halak már teljesen kifejlettek voltak. Igen jól úsztak és anyjuk kicsinyített másolatai voltak. Ekkor már tudta, hogy egy teljesen új ismeretlen halcsaláddal hozta össze a sorsa, olyannal melynek egyedei eddig ismeretlen szaporodásmóddal jönnek a világra. Aznap nem is érdekelték az orchideák, a tóhoz sietett és még 11 kifejlett állatot fogott be. Aztán átöntötte őket egy üvegedénybe, és a másnap, egy pont akkor induló hajóval, Ernst Haeckel világhírű haltudósnak címezve fel is adta a csomagot. A küldeményben lévő halak közül sajnos egyik sem élte túl a szállítást, de Haeckel így is meg tudta állapítani, hogy Heller egy eddig teljesen ismeretlen halcsaládot fedezett fel. Vizsgálatait befejezvén, közzétette az faj leírását, amit Heller Károly iránti tiszteletből és figyelmességből Xiphophorus hellerinek nevezett el.
(felhasznált irodalom: Égly, 1958)


Felajánlás az akvárium múzeum részére