– sp. jelentése: species, azaz faj
– spp. jelentése species plurale, azaz többféle faj (nem azt jelenti, hogy a valamennyi, hanem azt, hogy több!)
– ssp. jelentése subspecies, azaz: alfaj (állatok elnevezésében, nem valamennyi alfaj, hanem, egy bizonyos alfaj, minek pontos nevét valamely okból nem jelöljük. (Nem ismerjük, vagy egyéb okokból nem tesszük közzé)
– subspp. jelentése: valamennyi alfaj
Egyazon fajhoz azok a lények tartoznak, melyek fő vonásaikban megegyeznek egymással. Párosodva termékeny utódokat alkotnak.
Az alfaj eltér a törzsalaktól. Eltérő sajátosságai örökletesek, és önálló elterjedéssel bír.
Változatról akkor beszélünk, ha az egyed(ek) tulajdonságai megegyeznek az alfaj jellemzőivel, de nincsen területi elterjedésük. (jelölése: Varietas, röv: VAR, újabban var.)
Forma: (eltérés) Ha az egyed tulajdonságai megfelelnek a változatéval, de eltérő sajátosságai nem öröklődnek, akkor eltérésről beszélünk. Nevekben jelölése: Forma (nem rövidítjük, hanem kiírandó). Általánosságban az aberráció szóval is jelölhetjük, mely mostanra már genetikai műszó lett.
cf.: (confer, conferatur) jelentése vesd össze (az adott példány nagyon hasonlít egy ismert fajra, de a meghatározás nem 100%-ig biztos.)
aff. (affinis)= közel álló rokon faj (Nem az a faj, amit utána írnak, de nagyon közeli rokona, és tudjuk, hogy külön faj.
(Apistogramma aff. meinkeni)
sp. = egy bizonyos faj
(Apistogramma sp. „XINGU”)
A nemzetségnév (Idézőjelben)= Két nemzetség közti ún.átmeneti faj. (se ide -se oda nem sorolható, pl „Aequidens” hoehnei (volt "„Nannacara” hoehnei)
Egyrészt már Aequidens, másrészt még Nannacara. Mindig azt a nemzetségnevet használják, amelyre a leginkább hasonlít. (Ilyen besorolásuk van a közép- amerikai Cichlasoma fajoknak)
A fajnév utáni második név (Idézőjelben) = Szín-, vagy alakváltozatot jelent. Ez lehet, pl. egy felfedező neve, importőré, egy földrajzi név, állam (megye), vagy egy folyó- folyószakasz neve és lehet egy indián törzsé, vagy csak egyszerűen az adott fajra jellemző név. (Apistogramma atahualpa „Corrientillo”)
Ha precízen a rendszertanhoz igazodva írom le az idézőjelben lévő szót, akkor az összes betűt nagybetűvel kell írni, így
(Apistogramma atahualpa „CORRIENTILLO”).
Két fajnév egymás után, idézőjelek nélkül. = Alfajt jelöl. Általában ezek a nevek ismétlődnek, de ez nem törvényszerű! (Badis badis burmanicus).
Ilyen jelölések a dél-amerikai harcsáknál is előfordulnak, pl Sturisoma sp. aff. aureum Ez egy laikusnak nem sokat mond, (ákom-bákom az egész, – szokták rá mondani) de viszont aki ismeri a rendszertani jelöléseket, annak már a név igen sokat elárul az adott fajról.
Néhány szó a tudományos nevek kiejtéséről
A latin elnevezésekben kétféle magánhangzóval találkozhatunk. Egyszerűekkel és kettősekkel. Egyszerű magánhangzók: a, e, i, o, u, y. Kettősek: ae, au, eu, ei, oe.A magánhangzók közül az i, ha a szó elején, ill. a szó közepén két magánhangzó közé esik, akkor j-nek kell kiejteni. A y kizárólag a görög eredetű szavakban fordul előfordul elő, i-nek, vagy ü-nek ejtjük.
A kettős magánhangzók közül az ae (görög ai) kiejtése é, az oe (görögben oi) kiejtése ő,
A mássalhangzók szintén kettő félék lehetnek, hasonlóan a magánhangzókhoz. Fontos tudni, hogy a c nem minden estben c-nek ejtendő, hanem csak e, i, y, ae. Oe előt ejtendő c-nek. Egyébként k. Egyébként a latin szavakban nincsen k mássalhangzó. E helyett van az említett esetekben a c, ill. qu. Ez utóbbi helyes kiejtése kv.
Az s szinte mindig sz-nek ejtendő, z-nek csak nagyon ritkán pl. organismus.
A kettõs mássalhangzóknál a ti szótag ci-nek ejtendő, amennyiben magánhangzó előtt van, azonban, ha s, t, x után következik, akkor kiejtése ti marad, hasonlóan a görög eredetû szavakhoz.
Amennyiben az n, g, u betûk egymás után következnek egy szóban, a kiejtése ngvus
A görög eredetû szavakban a ch-t k-nak, ph-t f-nek, th-t t-nek, rh-t r-nek kell mondani.