Köszöntő
Akvarista nosztalgiautazás
A magyar akvarisztika hajnalán a világ csendesebb, szebb, emberibb hely volt. Az Adria hullámait magyar hajók szelték, és a fiumei mólókon magyar tengerészek jártak. A Kárpátokban magyar szót lehetett a legtöbbet hallani, Erdély is a miénk volt. Felvidék, Kárpátalja, Őrvidék ... Az emberek érzései, viselkedése fonomabb kulturáltabb, egyszerűbb és kiszámíthatóbb volt. Jobbak voltunk! Talán becsületesebbek, segítőkészebbek voltunk, még tudtunk hinni egymásban, és egymás segítőkészségében, egy férfias kézfogásban. A lakáskulcsot bátran oda lehetett adni a szomszédnak, hogy engedje be a villanyóra-leolvasót, ha nem volt otthon senki. Ez a világ mára elsüllyedt. Főként nem az akváriumokba süllyedt el, de ott is, és még nagyon sok helyen is talán. De esetleg még valahol fellelhető lehet az akváriumokban is. Csak nem leljük. Miért nem? Úgy gondoljuk, hogy már az akvarisztika sem a régi. Nem hiszünk benne! Pedig hiába vannak ultramodern felszerelések, nincs új a Nap alatt. Akváriumok még a régi békeidőből származó eszközökkel is üzemeltethetőek, hiszen a természet rendje, törvényei nem változnak olyan iszonyú sebességgel, ahogy a divat, az emberek, „értékek”, társadalmak. Pontosan ugyanúgy működik egy akvárium, mint hőskorában a kezdetekkor — pontosan úgy. Passziónk nem is olyan régen még egy szebb akvarisztika volt, egy igazi hobbi. (...)
(...) Ezért utazunk vissza a honlap oldalai segítségével a boldogabb időkbe, amikor az akvarisztika még valódi hobbi volt. Aki átélte, élje át újra, felidézve poétikusan ifjú akvarista éveit!
A múzeumban megjelent fejezetekről részletesebben is olvashattok valamelyik akvarisztikatörténeti könyvemben.
